A megye I. 11. fordulójában felnőtt csapatunk ma délután Mátészalkán szerepelt. Igazi hatpontos rangadó volt, hiszen mindkét csapat a kiesőzónában tanyázik, és a másik rovására igyekezett onnan elkerülni, valamint az elmúlt fordulók kudarcai után a megtépázott önbizalmat visszaszerezni a szezon hajrára.
A mérkőzés elejétől nálunk volt a kezdeményezés, többet birtokoltuk a labdát, és a megindulásainkban is több volt a veszély, melyben szerepet játszhatott az új hadrend, az egycsatáros játék, és az öt középpályás szerepeltetése. A 30. percben aztán görcsbe rándult a gyomrunk, mivel 11-eshez jutottunk, de Pálfi Pista ahogy a saját, úgy az ellenfél 16-osán belül is magbiztos volt(0-1). A vezetéstől aztán olyan lendületbe jöttünk, különösen Kövesligeti Laci, aki a szünetig még kétszer is beköszönt két, amolyan kövesliegtis góllal (0-3). A szünet előtt még Balogh Árpi dönthette volna romba a gyér számú szalkai közönséget, de lövése a jobb kapufa mellett suhant el. A fordulást követően aztán csapatkapitányunk megmutatta, hogy ami nem megy közelről, az megy távolról, a 47. percben 25 méteres ballábas szabadrúgása a bal alsó sarokban kötött ki (0-4). Ezzel nagyjából a lényegi kérdések el is dőltek, a szalkaiak próbálkoztak, mi pedig könnyedén vertük vissza az erőtlen hazai támadásokat. A mérkőzés hajrájában aztán megszületett a vendéglátók becsületgólja, melyre két cserénknek, Mosdóczi Bencének és Lázin Botinak is volt válasza, különösen a Bencéé volt élményszámba menő (1-6), így nem várt, de megérdemelt nagyarányú győzelmet arattunk. Noha a dalban megénekelt Gacsaj Pestát már régen elsiratta a szalkai nép, a mai délután a labdarúgásukért is elmorzsolhattak néhány könnycseppet…
A mérkőzést követően a hazaiak edzője, Marius Botan bejelentette lemondását, de nem biztos, hogy a szimpatikus tréner az egyedüli oka a szalkai vesszőfutásnak. Jövő vasárnap Gyulaházát fogadjuk.
